HAP vagy HZW

Gyermekeinket naponta vittük el Dr. Lipták András irodájának ablaka előtt óvodába. Volt, amikor integettünk, de volt amikor csak konstatáltuk, hogy az autója a parkolóban áll. Amikor nem láttuk, hiányzott. Autóval elhaladva az iroda előtt akarva-akaratlanul odanéztünk. Miért? Mert jó volt csupán rá gondolni, és már gondolatban lehetett érezni közvetlenségét.

Minden érdekelte, mindenhez értett, mindenkinek segített. A bajba jutott fontosabb volt a családi programnál, az erdő, a föld, az egyház az ünnepeknél. Hívta a természet, vonzották a Gyimesek.

Hívta a szülőváros temploma, amelyben életének legfontosabb eseményei zajlottak. De megvédte az egyházát a templom ellen, ha nem végezte helyesen hivatását.

Ha kellett, új lelkészével késő este templomkertet ásott, vagy fát permetezett. Cseresznyefánk minden évben őt várta. Mindenhol szeretettel köszöntötték, és mindenkinek őszintén és előre köszönt. Nem számított a párt vagy vallási nézet, embernek kell lenni – mondta. Ilyen szeretettel vitt körbe a polgármesteri hivatalba, mutatott be a koszorúzások alkalmával: az új lelkészünk!

Nem volt vele egyszerű beszélgetni, mivel tele volt mondanivalóval. Mások elkezdett mondatát befejezte és egy saját gondolattal folytatta. Mintha érezte volna, hogy neki kevesebb ideje lesz beszélni, szolgálni, szeretni.

A sok munka és eredmény nem változtatta értékrendjét, az új autó csomagtartójába becsapta a piszkos fűhengert, csak autó – mondta.

Hiányzik a jelenléte, az élettapasztalata, a jövő formálási vágya. Gyülekezeti munkájáról néhány fénykép és az általa vezetett jegyzőkönyv tanúskodik.

 A cseresznyefát több éve kivágtuk, valahogy íztelenné vált a termése.

A gyerekek felnőttek, és bár néha elmegyek az iroda előtt, már nem nézek oda. Tudom, hogy sem a HAP sem a HZW nincs a parkolóban, pedig ő továbbra is mosolyogva néz…