Miniszter a fiam

Különösen kezdtem el gyulai szolgálatomat. Új ország, új város, új gyülekezet. A vezetőséget érkezésem előtt néhány hónappal választották meg hat évre.

Legelső feladatom az volt, hogy végiglátogassam a vezetőség tagjait, így jobban megismerhetem őket és velem szemben támasztott elvárásaikat is. Finom sütemények és italok várták estéről estére. Jókat beszélgettünk, tervezgettünk, álmodoztunk. Panaszt nem hallottam, csupán reményteljes várakozást.

Dr.Pepó Pali bácsi életkorát nehéz lett volna megállapítani, inkább hetven, mint késő hatvan éves. Elegánsan öltözködött, választékosan beszélt. Udvarias volt, de tartózkodó. Családjáról érdeklődve, sok mindent magától elmondott. Felesége elvesztését, új házasságát, amelynek  nem kellett pótolnia az előzőt, csak biztonságot nyújtani két hasonló korú ember számára. Gyermekei, a két fiú már régen családot alapított. Nem éltek távol a szülői háztól, de ritka vendégek voltak.

Talán hiányzott az édesanyjuk ölelése, vagy zavarta az új vendégfogadó jelenléte. Tény, ritkán jöttek és rövid időre, rendszerint vasárnap. Egy ideig ezt elfogadta, és kimentésül hozzáfűzte: itt volt a miniszter vagy a tanár fiam. Ellenben valami megváltozott Pali bácsi életében a templomfelújítás ideje alatt. Vasárnapról vasárnapra részt vett az istentiszteleten, minden alkalommal úrvacsorát vett, adományait növelte. Ragaszkodása az egyházhoz és a gyülekezethez egyre fontosabbá vált. Presbiterként udvariasan, de kellő iróniával jelezte a többieknek, ha távolmaradtak az istentiszteletekről. Egyre többet beszélt Kondorosról és a szlovák eredetéről, szüleiről, a kulákvilágról. Általa ismertem meg az újkori magyar történelem árnyoldalát és a mindenkori vágyódást egy igazságosabb jövő után.

Ha a fiairól kérdezték a miniszter vagy a tanár fiáról beszélt, nagyon büszke volt rájuk.

Valami megváltozott. A miniszter vagy a tanár fiának alkalmatlan időben történő látogatása láthatóan bosszantotta. Mintha istentiszteletről való távolléte miatt valami pótolhatatlan dologról maradt volna le. Talán annak örült volna, ha ott ülnek mellette…

Hallottam arról, hogy van aki érzi az idő közeledtét és készülődik az utolsó útra, de soha nem találkoztam még ilyennel. Pali bácsi három évig készülődött, és már egy éve nincs köztünk. Hiányzik a helye, a fiai is hiányoznak, a miniszter is.