A szemüveg

Ki ne emlékezne városunkban Paulinyi Gyuszi bácsi nevére? Egy jó humorú, sportos életet élő kedves úri ember volt. Én már nem láthattam vadász kutyájával sétálni, de személyesen tapasztaltam Trabantos „közlekedését”. Nála ténylegesen a Trabant hat méter hosszú volt füsttel együtt. Ekkor már nehezen mozogtak végtagjai, nehezen ült be az autóba, és ebből kifolyólag a parkolás is nehézkessé vált. Gyakran az úttest közepéhez közel tette le az autót, de ezzel különösen nem is foglalkozott. Ő a mindenki Gyuszi bácsija, csak nem fogják megbüntetni.

A városban sok anekdota kering róla, én a szeretett egyházához kapcsolódót szeretném megörökíteni. Ha Gyuszi bácsi az egyházról beszélt, akkor első körben elmondta, hogy édesapja református volt és édesanyja evangélikus. Az anyai erő győzedelmeként testvérével együtt evangélikusnak keresztelték. Sőt a neve a gyulai evangélikus anyakönyv első oldalán, első bejegyzésként szerepel. Büszke volt arra, hogy a helyi evangélikus történelem vele kezdődik.

Hűséges volt egyházához és gyülekezetéhez. Erre tanították otthon, ezt látta szüleitől.

Minden gyülekezeti rendezvényen jelen volt, mindig a békességre törekedett. Nagyvonalú volt, de odafigyelt a részletekre.

Az egyik gyülekezeti tisztújítás alkalmával az a megtiszteltetés érte, hogy megválasztották számvevőszéki elnöknek. Nem kis feladat, át kell tekinteni a gyülekezet éves költségvetését fillérről fillére. Ezt a megbízatást büszkén vállalta, csak az idő megváltozott. Nem egy füzetbe vezették a pénzmozgást, hanem számítógépen és kódok alapján. Tudta ő, hogy van bevétel és kiadás, de a részletekkel nem foglalkozott. Ilyenkor a szemüveg soha nem volt vele. A presbiteri ülésen a költségvetés megtárgyalása kezdetén, amikor az ő  jelentése következett jelezte, hogy nincs nála a szemüveg, otthon felejtette. És így zajlott ez évről évre.

Pedig a mindennapokban mindig volt vele volt a szemüveg! Felkereste az evangélikusokat, biztatta őket a templom szeretetére, felhívta a lelkészek figyelmét a látogatás fontosságára és a békesség megőrzésére.

Mi is vegyük elő az élet és a hit szemüvegét és használjuk azt Isten dicsőségére. Ha pedig a Szentháromság temetőben járunk, álljunk meg sírhelyénél, amely a ravatalozóval szemben található.