A fűnyírás és az operaénekesnő

 Az új lelkész pillanatok alatt megjegyzi azon gyülekezeti tagok nevét, akik szeretettel fordulnak felé. Ilyen szeretettel teljes volt Varga Mihályné Erzsike néni.

Agilis idős hölgy, aki mindig úton volt. Hét közben maszekolt, „fodrászkodott”, a hétvégek többségén orvos leányához utazott a fővárosba. Utazási tervét vasárnap a templom ajtóban határozottan bejelentette a lelkésznek. Üde színfoltja volt a gyülekezet életének.

Egyik délelőtt füvet nyírtam a templom mellett/új lelkész mindent elkövet a szép környezetért/, életemben először. Szép piros szuper erős elektromos fűnyírót vettem, amihez tíz méter kábel tartozott. Nekiláttam a műveletnek, nagyjából a negyedénél tartottam, amikor az út másik oldaláról integet Erzsike néni, mintha azt mutatná, hogy hagyjam félbe a munkát.

Mellém érve viccesen, nem kevés iróniával megkérdezte: miért használom a kábelt lasszónak, nem kell azzal csapkodni? Ide figyeljen lelkész úr! És gyorsan felvette a gyakorlott fűnyíró helyzetet, a kábelt a kezével rögzítette és rohant a szuper gyors piros fűnyíróval. Igazán látta, hogyan csináltam?- kérdezte.

Fűnyíráskor mindig eszembe jut gyorstalpaló leckém.

Egyik budapesti látogatása alkalmával lánya lakásának közeli parkjában üldögélt, amikor leült melléje egy elegáns hölgy. Hogy hogy nem Erzsike néni a vallásra és az evangélikusságra terelte a szót. Láss csodát, az elegáns hölgy egy evangélikus opera énekesnő volt, Kukely Júlia. És mit tett ez a drága Erzsike néni? - meghívta a gyülekezetünkbe. Nem egyeztetett senkivel, a művésznő mondott egy dátumot és ő közölte velem a legnagyobb természetességgel. Micsoda ünnepi alkalom kerekedett a művésznő előadásán, megtelt templom és záporozott a tapsvihar. Ő pedig csendesen és szerényen ült megszokott helyén, mintha ehhez az ünnephez semmi köze sem lenne. Pedig ünnepelt!!!