Az evangélikus Stéberl András


 

Az evangélikus Stéberl András

 

 

Ötödik gyermekként, 1888. szeptember 26-án született a Pozsony vármegyei Bazinban Stéberl Mihály szőlősgazda és Wavrinszky Zsuzsanna lengyel nemesi család leányának sarjaként. (Testvérei: Mihály – aki előtte érkezett Gyulára, Zsuzsanna, aki gyülekezetünk egyik tagjának Badura Ilonának a nagyanyja, Róza, aki később Budapestre került és Katalin, aki Bazinban maradt). Stéberl András 1903. Július 1-én Pozsonyban Pentz Lajos híres hentesmesterhez szegődött tanoncnak, hogy a már gépesített műhelyben új ismeretek birtokába jusson. 1906. augusztus 10-én kapott segédlevelet, de 3 évig mestere mellett maradt. Majd katonai szolgálatának évei következtek.

(Közben tekintsünk a gyulai eseményekre is: A Gyulai Evangélikus Egyházközség 1907-ben alakult meg, a békéscsabai fiókegyházközségeként.)

Mihály bátyja meghívására Gyulára jött és a József szanatórium főgépésze lett, majd Balogh József gyulai kolbászgyártó üzemében helyezkedett el. Itt megismerte a kézi kolbászgyártás műveleteit. Egy év múlva, 1913 végén iparigazolványt váltott, 1914. január 1-én nyitotta meg üzletét a Városház utca 19. sz. alatt, bátyja házában. Az I. világháború idején behívták katonának. 1918-ig, távollétében üzletét a rokonság fenntartotta, de visszatértekor mégis mindent elölről kellett kezdenie. Ekkor jött az a szenzációs ötlete, hogy 10 akkori munkanélkülit felvett és Budapestre küldte őket, hogy a legjobb üzletekben Stéberl árukat kérjenek. Természetesen ott nem tudtak még akkor ilyenekkel szolgálni, de ajánlottak más finom készítményeket. Azok azonban csak a Stéberl áruhoz ragaszkodtak. S ez ismétlődött napról-napra a 10 "reklámembernek" köszönhetően, míg csak az üzlet tulajdonosok megelégelték, hogy ebből a nagyszerű Stéberl áruból náluk semmi sem kapható. Így megindultak a megrendelések. Hentesárui Budapestre és más városok legjobb csemegeüzleteibe is elkerültek. Szorgalmas munkával anyagi helyzete rendeződött.

Békéscsabán 1919. július 6-án kötött házasságot Szák György békéscsabai földbirtokos 21 éves leányával. Házasságukból 2 leány és 1 fiú született: Zsuzsanna, Ilona és András. 1920-ban a Munkácsy út 23. sz. házban rendezte be lakását és műhelyét.

Gyülekezetünk első jegyzőkönyve 1923.ápr.03-án kelteződött, mint az Ág. Hitv. Ev. Egyházközség egyháztanácsi ülésén készülve, ahol dr. Vangyel Endre felügyelő, Süle József gondnok, Olofson Miksa pénztárnok mellett már Stéberl András neve is szerepel, mint egyháztanácsi tag. Ekkor küldik ki Kuti Dezső lelkészt ügyintézőnek Gyulára. Majd ez év szeptember 11-én kerül sor a városháza dísztermében arra a közgyűlésre, melyen a gyulai fiókegyház önállósításáról, a lelkészi állás megszervezéséről tanácskoztak. Többek között a 2 Stéberl testvér, Nagy Jenő, Dr. Paulinyi Gyula és Dr. Szórády István jelenlétében és aktív részvételével. A következő gyűlésen Dr. Szeberényi Lajos elnökölt, aki bejelentette, hogy Kemény Gábor ev. lelkész ünnepélyes beiktatása megtörtént, 1923. november 4-én elfoglalta állását. 1923. november 7-én volt az alakuló presbiteri gyűlés a Maróthy tér 1. sz. alatti főszolgabírói hivatalban, Stéberl Mihály és Stéberl András segédkezésével. Az egyházközség megalakulását 1924. augusztus 12-én hagyta jóvá az egyházmegye közgyűlése. A gyülekezetépítés területén Stéberl András mind lelkileg, mind anyagilag élen járt. 1926-ban megvette dr. Bárdos Arthúr gyulai tisztiorvos házát a németvárosi Blanár utca sarkán. A presbitérium 1927. április 15-én, majd a közgyűlés 17-én kimondta, hogy a templomot megépítteti Gelróczy Gedeon budapesti műépítész tervei alapján egyelőre torony nélkül. A templomot 1927. december 18-án Raffay Sándor bányakerületi evangélikus püspök szentelte fel. A szószék Stéberl András adományából került elkészítésre. 1929. április 21-én őt választotta meg a gyülekezet gondnokká, mely tisztet 1932. május 8-ig töltötte be. 1930 nyarán felépült a parókia első, majd 1931 nyarán a második fele.

Közben a Stéberl család 1931-ben megvásárolta Pfaff Ferenc építésztől a Béke sgt. 14. sz. alatti emeletes, sarki házat, ahol modern boltot alakított ki. Húsfeldolgozásban 1940-ben az a fordulat történt, hogy megvásárolta a Szikra Magyar Gyűjtőgyárak Rt. Béke sgt. 50. alatti üzemen kívül helyezett gyárat, s gépesítést hajtott végre, miközben a család beköltözött az üzem melletti szecessziós Reismer-villába. Legrangosabb eredménye, hogy 1936-ban a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert. 1937-ben az Országos Iparegyesület aranykoszorúval tünteti ki. 1936-ban Kiss Sándor iparművésszel elkészítteti a gyár védjegyét, más felirattal, ma is ez használatos. Sikerei ellenére szerény ember maradt. Városszerte szerették, mindenkihez jó volt, gyakran állt a boltja előtt, mindenkinek köszönt, volt olyan szegényebb ember, akit ilyenkor tepertővel bőven megajándékozott. A Kecskeméti utcában volt a lerakta, ahol Wolf úr volt az ágense. 1937-ben a szomszéd házak megvásárlásával modern raktárhelyiségeket, füstölőket épített, a földszinten nagy teljesítményű hűtőberendezéssel. Családtagok, rokonság és 70 alkalmazott dolgozott ebben az időben Stéberl Andrásnál.

1938-ban felépül a templom tornya. 1939..augusztusában Rohály Mihályt békéscsabai lelkésszé választották, s a helyére 1939. szeptember 17-től Benkő István angyalföldi segédlelkészt hívta meg a gyülekezet. A lelkészlakást 1940-ben modernizálva átépíttette a lelkész apósa: Stéberl András presbiter. 1947. október 17-re elkészül a templomot tervező Gerlóczy Gedeon tervének megfelelően az oltár, carrarai márványból, Mogyoróssy Sándor kivitelezésében. Az oltárképet Stéberl András festette meg Faragó Zoltán festőművésszel: Jézus lecsendesíti a háborgó tengert. A festőművész a tanítványok közé festette Stéberl András presbiter leányát, Zsuzsannát, akit fehér hajpánttal láthatunk a képén a 12 tanítvány között.

A II. világháború idején a Stéberl-gyár közületeknek dolgozott: Hangya, Magyar Kőszénbányák, honvédség. A háború után a magyar állam komoly összeggel maradt adósa a családnak. Az infláció idején stagnált az üzem, majd 1947-ben a Magyar Élelmiszerszállító és Árukereskedelmi Rt-hez csatlakozott a cég.

1948. március 11-én volt az utolsó presbiteri gyűlés, amelyen még Stéberl András részt vett, Benkő István evangélikus lelkipásztor elnöklete alatt.

1948. március 26-án államosították a gyárat. A család vagyon nélkül maradt. Az államosítás után az üzem új vezetői Stéberl András munkájára nem tartottak igényt, ez megrövidítette életét.

1948. május 26-án reggel 7 órakor szívroham nyomán, 59 éves korában, 29 évi boldog házasság után adta vissza lelkét Teremtőjének. Még ugyanazon a napon Lotz Tibor akkori gyulai evangélikus lelkész rendkívüli presbiteri gyűlést hívott össze, ahol:

  • Tisztelettel emlékeztek meg Stéberl András alapító presbiterről, volt gondnokról, másodfelügyelőről, az akkori jegyzőkönyv tanúsága szerint: egyházunk egyik leghűségesebb, legáldozatosabb, buzgó tagjáról
  • Mélyen megindulva jegyzőkönyvben örökítették meg Stéberl András egyházszeretetét, rendkívüli érdemeit, áldozatos buzgóságát
  • A presbitérium küldöttséget indított a gyászoló család felé, melynek tagja volt többek között: dr. Paulinyi Gyula is
  • A presbitérium döntött a templomban történő felravatalozásról
  • A temetésen, testületileg teljes létszámban vettek részt
  • Dr. Szórády Istvánt kérték fel a sírnál búcsúbeszéd megtartására:

Búcsúbeszéd Stéberl András sírja felett

Elmondta: Dr. Szórády István másodfelügyelő 1948. május 28-án:

A gyulai evangélikus egyházközség és egyháztanács nevében fájó szívvel búcsúzom Tőled kedves hittestvérem, presbitertársam és barátom, Stéberl András! A nagy író örök szép gondolata jut eszembe, kinek sírjára ez a gondolat van írva: "Csak a teste!" Igen, Neked is csak földi porsátorodtól veszünk búcsút, mert halhatatlan lelked már ott áll fehér tógába öltözötten trónszéke előtt annak a Krisztusnak, akinek útját követted földi életedben.

De itt maradt nekünk emléked és példád, mely a hűség, szorgalom, tisztesség, becsület és szerénység példájaként áll előttünk. Szakmabeli nagy tudásod, becsületes iparkodásod méltatását más hivatottabb szónokokra bízom, én csak meghitt csendes beszélgetésekre gondolok most és csendes órákra, amikor együtt térdeltünk az Úr színe előtt, amikor megismertem lelkedet, a családodért, egyházadért s a közösségért égő nemes lelkedet, s amikor láttam, hogy életed az Isten-kereső, bölcs, jóságos ember élete, egy olyan élet, amelyre azt mondják: áldozatos keresztyén élet.

Még egyszer megszorítom képzeletben minden egyes egyháztag és barát nevében kihűlt kezedet azután fájó sóhajjal és imádságos szívvel így búcsúzom Tőled:

"András testvér, emlékedet híven megőrizzük!

Isten veled, viszontlátásra!"

Temetése 1948. május 28-án volt 1/2 5-kor az új református temetőben. A gyászszertartást D. Ordass Lajos bányakerületi evangélikus püspök és Rohály Mihály arad-békés megyei evangélikus főesperes végezte.

Németvárosi háza előtti utcát nevezték el róla.

Liptákné Gajdács Mária

© Lelkipásztor, 1998. október

 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek