A gyulai evangélikusok története

Gyulán a hitéleti változás az 1520-as és 30 as évek fordulóján következett be. A döntõ fordulat Patócsy Ferenc fõkapitánysága idején (1542-1552) Szegedi Kis István (1505-1572) fellépéséhez köthetõ. Õ az alsóbb iskoláit Gyulán végezte, s 1545-ben tanítóként tért vissza városunkba. A protestantizmus napja akkor virradt fel igazán, amikor Mágócsy Gáspár (1514-1587) 1554. május 23-án átvette a vár fõkapitányságát. Ebben az idõben virágzott fel az iskola, ahova az ország távoli vidékeirõl jöttek tanulni. Híres tanárai közül Sztárai Mihályt (1554), Szikszai Fabricius Demetert (1557-1562) és Szibolti Demetert (1562-1566) ismerjük. A gyulai evangélikusok papjairól Gálszécsy Istvánon (az 1540-es évek eleje), s Gyulai Miklóson (1545) kívül annyit tudunk, hogy Balog Ferenc prédikátor 1556 és 1559 között Mágócsy mellett szolgált. 1562-ben egy István nevû lelkésszel, 1563-ban pedig Sztáray Mihállyal találkozunk. Szibolti Demeter távozása 1566-ban már összhangba hozható a kálvini reformáció megerõsödésével. Egyesek szerint Göcsi Máté (késõbb erdélyi református püspök), akit a toronyi zsinaton (1550) lutheránus esperessé választottak, 1566-ig Gyulán szolgált. Kormos László õt a tiszántúli egyházkerület püspökének tudja. Ha így van, akkor Gyula volt a tiszántúli evangélikus püspökség székhelye. Ez nem, de az biztos, hogy a térség lutheránusainak a szellemi központja Gyula volt. A várat 1566-ban elfoglalta a török. Az 1567. február 24-i debreceni zsinaton a vidék papsága a helvét hitvallást írta alá. Ezt követõen sokáig nincs fellelhetõ nyoma városunkban az evangélikus vallásnak. Az újjátelepített Gyula õslakosai zömmel reformátusok voltak, a néhány evangélikus lelki gondozását a református lelkészek végezték. Még 1830-ban is csak 18 evangélikus élt Gyulán, de a város fejlõdés és megyeszékhely volta a környék evangélikusait egyre nagyobb számban vonzotta. Az 1900-as népszámlálás már 800 evangélikust talált a városban.

A Gyulai Evangélikus Fiókegyház

Az egyházközség megalapítását elõkészítõ gyûlést 1907. március 10-ére hívták össze az arad-békési egyházmegye vezetõi. Június 3-án úgy döntöttek, hogy csekély számuk miatt csak fiókegyházat alapítanak. Az egyházközségnek ekkor kb. 424 tagja volt, melybõl 147 volt adófizetõ. Évi öt istentiszteletet tartottak: karácsonykor, húsvétkor (úrvacsora osztással), áldozó csütörtökön (konfirmációval), pünkösdkor és a reformáció ünnepén. Egyházi alkalmaikat az állami elemi iskolában tartották. A gyulai fiókegyház híveit kezdetben a három békéscsabai városi lelkész, majd 1918 nyarától Vidovszky Kálmán, békéscsabai segédlelkész gondozta. Az elsõ gyulai evangélikus istentisztelet megtartására 1908. április 20-án, húsvét másodnapján, délelõtt 9 órai kezdettel került sor. A hitoktatás is megindult: úgy az elemiben, mint a polgári leányiskolában és a katolikus fõgimnáziumban. Felügyelõvé dr. Ladics Lászlót választották. 1910 elején már tervbe vették a templomépítést is. 1913. augusztus 17-én kimondták az önálló egyházközség megalakítását, annak megállapításával, hogy "az egyház anyagi egzisztenciája csupán az egyházi adón felül remélhetõ jelentékenyebb segéllyel lesz biztosítva." Ekkor már nem csak a városi polgárai, hanem a helybeli foglyok és katonák lelki szükségleteinek kielégítésérõl is igyekeztek gondoskodni úgy a hitoktatást, mint az istentiszteletek megtartását illetõen. A világháború súlyos megrázkódtatással járt. Az önálló egyházközséget nem tudták megszervezni. A háborút követõen sok menekült érkezett a megszállt vidékekrõl. Közülük többen bekapcsolódtak az egyházközség életébe. A gyülekezet tagjainak jórésze kicserélõdött 1907-hez képest. 1922-ben havi rendszerességgel tartottak istentiszteletet. A kezdeményezést az új felügyelõ, dr. Vangyel Endre fõszolgabíró vette át, s Kuthy Dezsõ missziói lelkész segítette a munkájában.

Az önálló Gyulai Evangélikus Egyházközség története

1923. november 4 én tartották meg Kemény Gábor lelkész beiktatását a missziói egyházközségbe. Az önálló egyházközség pedig 1924. augusztus 12-én alakult meg. Az év októberében az Országos Földbirtokrendezõ Bíróság 41 kh. földet utalt ki az egyházközség számára. 1926 elején tanítót helyeztek ide a kántori teendõk elvégzésére. Az önállósulás feltételei megterem¬tõdtek, a lelkész azonban, fizetésének rendezetlensége miatt, 1927. április 15-én Bajára távozott. Tátrai Károly bányakerületi segédlelkészt, a csépai missziós egyház gondozóját hívták meg a helyébe, 1927. szeptember 25-én. Az anyagi jellegû problémák végigkísérték (az 1940-es évek elsõ felét leszámítva) a gyülekezet életét. A lelkész 2400 pengõs fizetését pl. csak a missziói segélyalapból tudták szinten tartani. Mindennek ellenére, az országos gyûjtés eredményeként 1927. december 18-án, dr. Raffay Sándor felszentelte az újonnan épített templomot. A belmissziói munka felerõsödött: 1929-ben helyi Luther Szövetség, Evangélikus Nõegylet és Leányegylet is alakult. A gyülekezet 1468 négyszögöl területet kapott az új városi köztemetõbõl. 1930. augusztus 15-én az új tanácsterem, s egy év múlva a parókia is elkészült. 1932-ben azonban a lelkész szembekerült hívei egy részével a reverzálisok szigorú megítélése miatt. A béke csak lelkészcsere révén állt helyre: december 14-én Rohály Mihály csorvási lelkésszel cserélt. A Gyulához tartozó 9 község ellátásához (750 lélek, a gyulai 884 mellett) 1933 óta az egyházkerület által fizetett segédlelkész szolgálatát vették igénybe. Gondozták a kórház és a tüdõszanatórium betegeit, havi 2 istentiszteletet tartva bennük. A fogházban a fiatalkorúaknak havi 2 alkalommal tartottak hitoktatást. Ekkor Gyulán 110 gyermek részesült hitoktatásban. A felnõttek számára decem¬ber elseje és pünkösd között heti 2 alkalommal tartottak bibliaórát, a Keresztyén Ifjúsági Egylet tagjai vasárnap délutánonként gyûltek össze. 1938. október 7-re elkészült a templomtorony is. Rohály Mihályt meghívták Békéscsabára és hamarosan esperessé is megválasztották. Utódává, 1939. szeptember 17-tõl Benkõ István budapest-angyalföldi, (korábbi gyulai) segéd¬lelkészt választották meg. Õ vasárnaponként reggel 9-kor katonai, 10-tõl pedig rendes istentiszteletet tartott. 15 órától a kórházban, 18 órától pedig a templomban tartott esti istentiszteletet. 1940-ben, Stéberl András adományának köszönhetõen, a lelkészlakást teljesen átépítették. 1942-ben átadta acélharangját a medgyesegyházi gyülekezet. A templom 1944-ben kisebb háborús kárt szenvedett: ablakai betörtek. 1945 húsvétjára kijavították a károkat, s 1947-re megépítették az új oltárt. Az oltárképet Faragó Zoltán festette. A földet viszont 1951-ben fel kellett ajánlani az államnak (585 AK értékben, s kárpótlás sem lett igényelve utána), csak 1 kh. háztáji maradt meg. Idõközben az egyesületek is beszüntették munkájukat. 1957-58-ban a lelkész a lemondott esperes helyett ellátta az esperesi teendõket is. 1962-ben renoválták a templomot. Benkõ István 1962-ben Orosházára távozott. Bodrog Miklós Orosháza-Rákóczitleprõl érkezett. Vasárnaponként reggel 9-tõl a gyermekeknek, 10-tõl a felnõtteknek tartott istentiszteletet. A bibliaórát csütörtökön 18 órakor tartotta. 1963-ban vettek egy Simpson motorkerékpárt vásárolni szórványszolgálati célra. 1974-ben Rákospalotára távozott a lelkész. Kendeh György 1977-ben renováltatta, újrafestette a templomot. 1979-ben a templom és parókia telkének egy részét a város közterület céljára kisajátítatta. 1980-ban villamosíttatták a harangot, s 1983-ban orgonát hozattak egy elnéptelenedett tolna megyei gyülekezetbõl. Lachner Pál 1989-1991 között volt lelkész Gyulán. Jó érzékkel használta fel a gyülekezet építésére lakosság körében a rendszerváltozás idején megnyilvánuló nagyobb igényt a vallásos életre. Szolgálata, különösen az ifjúsági munkát illetõen, kiemelkedõ jelentõségû volt. Liptákné Gajdács Mária 2000 nyaráig szolgált a gyülekezetben. 1991-ben a templom padjait villanyfûtéssel látták el. Ebben az idõben kapott autót az egyházközség. A csütörtöki bibliaórákon igaz csekély létszám vett részt, de Isten igéje szorosan összefogta a kis közösséget. Jakab Béla lelkész úr a szatmár-nagykárolyi gyülekezetbõl érkezett, a gyülekezeti munka folytatódott. 2000-ben újra villamosíttatni kellett a harangot, 2001-ben pedig felújíttattuk az orgonát. Kéthavonta jelentetünk meg egyházi újságot. Az esperes úr közbenjárásának köszönhetõen a lelkészi fizetés kérdése megnyugtatóan rendezõdött. A gyulai egyházközség költségvetése azonban továbbra is évrõl-évre 300-400.000 Ft hiányt mutat annak ellenére, hogy híveink az egy fõre esõ adományok terén az elsõk között állnak az egyházkerületben. Az eleve kicsi, 480 fõ nyilvántartott hívõbõl ugyanis csak 76-an veszik ki rendszeresen részüket az egyház terheibõl. Ha nem tudunk ezen segíteni, az az egyházközség létét fogja veszélyeztetni. Korábban a szórványok, s az autó leadásával tervezték a költségeket elviselhetõ szintre csökkenteni. Az új egyházvezetés álláspontja azonban a visszafejlõdés helyett a fejlesztésre helyezi a hangsúlyt. A jövõben szeretnénk Gyula üdülõhely voltát jobban kihasználni gyülekezetünk anyagi alapjának stabilizálása érdekében. Ez nem csak az üdülõvendégek körében végzett nagyobb propagandára szorítkozna, hanem tervezzük pl. 1-2 vendégszoba kialakítását a parókia mellett, vagy egy emeletráépítést, illetve ha nagyobb összegû támogatást kapnánk, egy házat is lehetne vásárolni egyházi üdülõ kialakítása céljára, melynek bevételei kisegíthetnének bennünket. Szívesen alakítanánk ki társegyházi kapcsolatot is, akár Gyula testvérvárosával, a Stuttgart melletti Ditzingennel, akár más gyülekezettel. Temetõ híján pedig, az esetleges igények felmérése után, annak a lehetõségét is meg akarjuk vizsgálni, hogy kialakítható lenne-e a templom egy elhatárolt részében egy urnasor. Bizalommal telve nézünk a jövõbe. 2002-ben, templomunk felszentelésének 75. évfordulója alakalmából szeretnénk megvalósítani annak felújítását, külsõ tatarozását, s meg kívánjuk jelentetni gyülekezetünk történetét.

A gyulai evangélikus egyházközség szórványai

A gyulaiak mindig is nagy gondot fordítottak a szórványokra, hisz eredendõen az Arad megyei szórványok (Simonyifalva) könnyebb elláthatósága indokolta az egyházközség önállósítását. Trianon után a Bihar megyei szórványok ellátása került elõtérbe. Az önállósodott egyházközségnek Dobozon, sõt Kötegyánban is voltak adófizetõi. 1926-ban Kétegyházán, 1929-ben Sarkadon alakult fiókegyház. Mindketten jelentõs kölcsönökkel támogatta úgy a templom, mint késõbb a torony megépítését. Az 1930-as évek elején Sarkadon havi 2, Sarkadkeresztúron, Kétegyházán havi 1 alkalommal, Lõkösházán és Dobozon kéthavonta, míg Eleken negyedévente tartottak istentiszteletet. Az eleki szórvány helyzete gyökeresen megváltozott amikor 1947-ben a szlovákiai magyarság körébõl mintegy 700 fõs evangélikus közösség érkezett a községbe. Belõlük anyaegyházat szerveztek, s hozzácsatolták a kétegyházi és a lõkösházi fiókegyházat. Az új gyülekezet elsõ lelkészének sikerült államsegélyt szerezni. Lelkészlakot, imaházat és 10 kh. földet is kapott. A sarkadi fiókegyház Lotz Tibor lelkész személyében 1947. július 15-én kapott lelkészt. A 13 helységbõl álló szórványgondozására motorkerékpár áll a rendelkezésére, s egy ötsípsoros harmóniumot is vettek. 1953 júliusában Lotz Tibor Csikóstöttösre költözött, helyébe Halassy Endre érkezett. Õ azonban 1954 õszén Komádiba ment át. Ettõl kezdve sarkad szórványgondozása ismét Gyula feladatává vált. Komádiban a református lelkésszel szembefordult hívek alapították meg az evangélikus gyülekezetet. A távoli szórványokat 1956-ban elvették, ezzel racionalizálódott a szórványgondozás: a sarkadi fiókegyházközség területébõl Komádihoz csatolták Körösnagyharsányt, Biharugrát, Zsadányt, Gesztet, Mezõgyánt és Nagygyantét. Szeghalomhoz Okányt. Békéscsabához Dobozt, Gerlát és Pósteleket. Gyulának Sarkad, Sarkadkeresztúr, Gyulavári, Kisnyék, Méhkerék és Újszalonta maradt. 1962 márciusától Elek (Kétegyházával együtt) Gyula társegyháza lett. A levitai szolgálatot vállaló Áchim Andrásnak rendest otthont lehetett kialakítani. A gyülekezeti háztáji földeket is sikerült megtartani. Ebben az idõben Bodrog Miklós Sarkadon minden hónap 2. és 4. vasárnapján 15 órakor, Sarkadkeresztúron a nagy ünnepek elsõ napján 17 órakor, Kétegyházán minden hónap 3. vasárnapján, s a nagyünnepek másodnapján 16 órakor, Eleken pedig minden hónap 1. és 3. vasárnapján s a nagyünnepek másodnapján 14 órakor hirdette az igét. Kendeh György idejében Komádi gondozása is Gyulához került, Sarkadkeresztúron viszont megszûnt az istentiszteletek tartása. Jakab Béla Eleken ismét havi két alkalommal, a hó elsõ és harmadik vasárnapján 15 órakor, míg Sarkadon és Komádiban a hó utolsó vasárnapján 13.45 ill. 15 órakor, Kétegyházán pedig a hó elsõ vasárnapján 14 órakor hirdeti az igét. Sarkadon a református templomban, Komádiban a református kistemplomban, Kétegyházán a református imateremben, Eleken pedig az evangélikus imaházban tart istentiszteletet. Jelenleg Eleken 8, Komádiban pedig 7 adófizetõje van az egyházközségnek. Az említetteken kívül Berekböszörmény, Biharugra, Csökmõ, Darvas, Geszt, Körösnagyharsány, Körösszakál, Kötegyán, Magyarhomorog, Méhkerék, Mezõgyán, Mezõsas, Sarkadkeresztúr, Told, Újiráz, Újszalonta és Vekerd tartoznak még Gyula szórványai közé.

dr. Németh Csaba felügyelõ