2011. április 20. Passió
Teológus Passió Gyulán-címmel hangzott a toborzó hirdetés szövege. Lelkészként mindig félek attól, ha valaki-valakik valami jót feldolgoznak és átdolgoznak. Most is aggódtam az egyházakat fenyegető liberális nézetek előretörésétől. Megérkezésük már eloszlatta félelmeim egy részét. Kedves fiatal teológusok és talán leendő szolgatársak léptek be templomunkba lefegyverző mosollyal. Tudták, hogyan kell a lelkészt levenni a lábáról: megdicsérték a templomot és természetesen ebben egyet is értettünk. Medgyesegyházáról való érkezésük, két előadás után összeszokott csapat készítette elő a díszletet. A közös imádság az irodában elindította újra a Wass Albert karácsonyi verse alapján a "mesét". A gyülekezet csendben és csodálattal követte az előadást, nem volt súgólyuk és nem is volt rá szükség, mert nem színházi előadás volt, hanem bizonyságtétel. Mindannyiunk bizonyságtétele. Különleges volt a szeretett tanítvány János és Mária szerepköre, a hitelesség és fikció kombinációja. Külön köszönet Zsíros András otthonigazgató úrnak, a mentornak, aki nyitó és záró gondolataival illő keretbe foglalta a nagypénteki evangéliumot. Köszönetünket egy-egy Evangélikusok Békés Megyében kiadott könyvel igyekeztünk kifejezni. Hevenyészett gondolataimat Nepp Zsuzsanna teológushallgató emlékének ajánlom, aki 20 esztendővel ezelőtt a passiókörút alkalmán autóbalesetben hunyt el. A teológus passiók az én szívemben az ő emlékét idézik fel. Feltámadunk! A képeket Jakab Ádám készítette, köszönjük szépen!